Kozmetikáról tulajdonképpen a magasan fejlett szépségkultúrájáról híres ókori Egyiptom óta beszélhetünk. Már jóval a piramisok építése előtt nagy jelentősége volt a sminknek. A fáraók idejében a holtak kozmetikája fejlődött a balzsamozás alkalmazásával. Az egyiptomi ember számára igen fontos volt a testi tiszatság és a higiénia, ismerték a tisztasági előírásokat, gőzmosodákkal rendelkeztek. Gyógynövényeket használtak a száj tisztításához, de nem ismerték a szappant mint mosakodószert.
Használtak sminkfelszerelést, fésűt. Cinóberrel és piros okkerrel festették ajkaikat és arcukat, hennával színezték a bőrüket és a hajukat, valamint a kéz- és lábkörmüket. Szemüket zöld malachittal vagy szürke ólomfénnyel festették.
Az egyiptomi sírleletek között talált parfümkanalak az illatszerek ismeretéről is tanúskodnak.
Maga a kozmetika szó az ógörög igéből származik ( kosméo= díszíteni), ami a test- és szépségápolást jelent, az emberi test szépségének megtartását, megújítását, javítását.
Athénben a nők bőrápoló és illatos kenőcsöket használtak és sminkelték magukat. Az előkelő görög nők a szemöldöküket és az ajkaikat sminkelték. Bőrüket és arcukat olykor fehér sminkkel ólomfehérrel festették.
A régi Római Birodalomban kozmetikai termékeket már kisüzemekben állítottak elő, a római hölgyek is rendszeresen sminkelték magukat.
Ismerték az arctejet, a különböző kenőcsöket, a friss gyümölcsökből készült arcpakolásokat.
Fontos volt a római ember számára a testápolás. Közismert, hogy Poppeia, Néró császár felesége például szamártejben fürdött.
A római nők hajat festettek, szőkítettek, testüket szőrtelenítették, tisztították a fogukat.
A rómaiak meggazdagodása azonban megváltoztatta életstílusukat is, a luxus életmód a kozmetikumok mértéktelen használatát vonta magával. Külföldről hozatták az illatanyagokat, germán rabszolganők hajából készített parókát viseltek.
